Tiszta szívünk van nekünk...akkor is ha sírba tiporják nem mocskolódik be
soha...erősen dobog amikor izgalomba jön...gyakran csinál könnyeket és nem
szégyenli...miért kellene?...egy tiszta szívünk van...amikor elhagyják
összeszorul és fájdalmat okoz nekünk...amikor kihívják dübörög mint egy dob de
nem fél...visszatart minket hogy elfussunk...egy tiszta szívünk van...ha egy
barátunk hív minket nem kérdezzük őt miért hanem felsorakozunk csendesen az
oldalán...és ha fellázad egy falat vonunk köré...egy tiszta szívünk
van...álarcok nélkül...néhányszor magával ragad és csinálunk dolgokat ami a
többi ember számára őrültség...de jól van így...a tiszta szív nem bírja
elviselni az arroganciát...és kötelez téged hogy férfiként viselkedj...a
tiszta szív visszatart téged hogy számolásokat csinálj...hogy felértékeld a
hasznot...hogy a jövőre gondolj...a tiszta szív csak azt tudja mondani neked
amit most kell csinálnod...történik aminek történnie kell...egy tiszta szívünk
van...az ugyanilyen barátoknak kezdetektől fogva...velük eltölteni egy estét
anélkül is hogy bármit csinálnánk egy szép dolog...a tiszta szív megengedi
nekünk hogy kinevessenek minket...hogy inzultáljanak minket...néhányszor akkor
is hogyha felemeli a hangját vagy a kezét...de mi emberek vagyunk igaz
szívből...és tudjuk hogy mindig egymásért vagyunk...egy tiszta szívünk
van...felkelünk reggel 5-kor hogy elérjük a vonatot...és visszatérünk másnap
hajnalban...együtt maradunk mindig mi tiszta szívűek...megismersz minket mert
beszélünk egymás között anélkül hogy kinyitnánk a szánkat...és megértjük
egymást mindig...egy tiszta szívünk van....néhányszor valaki közülünk nem
jöhet ki és mi mindig meglátogatjuk őt...ezek az alkalmak azok amikor a mi
szívünk sír egy kicsit...de ugyanekkor boldog mert közeledik egy másik tiszta
szív olyan mint ő...a mi tiszta szívünk mindig játékban van megtalálod egy
vz?n mert mi nem szeretjük őt elrejteni...elfoglalhatod, ha akarod, de amikor
szorítod a kezeid között akkor veszed észre mennyire súlyos...egy tiszta
szívünk van...nem vagyunk többé gyereket de álmodunk még a lovagokról...a
csatakiáltásról...a kard zajáról...a test test elleni küzdelemről...egy tiszta
szívünk van...azt gondoljuk hogy mindenkinek ez van...de nem így van...és
ekkor megtörténik hogy a hitvány mosolyogva kihasználja a mi szép tiszta
szívünket...micsoda csalódások...és ekkor van az hogy a mi tiszta szívünk
feldühödik...és lesújt a hitványra teljes súlyával...és a hitvány nem nevet
többé...egy tiszta szív a mienk...talán különleges emberek vagyunk...nem
szeretünk elbújni a függöny mögé...a szemünkkel nevetünk...nem felejtjük el
azt aki szeretett minket...és amikor állandóan figyeljük a pályát és körbe
nézünk...örömöt szolgál nekünk látni sok tiszta szívet...tiszták mint mi...
Az elvesztett kupadöntő és a 3. bajnoki győzelmünk
bebiztosítása után Egerszegre utaztunk a tavasz utolsó túráján. A többiek
kocsikat míg én a vonatot választottam az 500km es út megtételére. Szolnokig
egyedül nyomtam, ahol is egyik, vizilabdás cimborám csatlakozott
hozzám. Pesten is aztán minden a szokásos módon ment, Keletibe be, aztán át Kelenföldre(!)
ahol is betárazás után szálltunk fel a Zalába tartó hajóra. Az eredeti
"olasz" vonatok ágyai és a hideg ital igazi kényelmet biztosítottak,
a vonat egyébként Ljubjanaba tartott. Fél 5 re futottunk be a színhelyre, ahol
még volt időnk ebédelni, majd a város másik végében lévő stadionhoz mentünk.
Kezdésre be is értek a kocsik, meg végül egy kisbusz is, lényeg az, hogy kb 60-an
voltunk. Elszomorító.. Ennekellenére a hazaiak sem
kerültek nagy fölénybe, jó ha 100-an szurkoltak a szektorukban. A pályán tipikusan idény végi játék folyt a részünkről, mi sem szakadtunk bele igazából a szurkolásba. A második félidőben aztán meglepetésre vezetést szereztünk egy pólószaggató lövéssel. (ehh..eh) Ezután volt még néhány helyzet a túloldalon, de egyikből sem lett gól, így az utolsó idegenbeli meccsünket is megnyertük. Lefújás után kijöttek a játékosok, majd a parkoló fele vettük az irányt, ahol a hazaiak közül néhányan még höbörögtek kicsit. A vonatos "brigád" még bement a belvárosba, ahol elsöröztük/kajáltuk az estét. Mikor már későre járt haver intézett egy kocsit majd Nagykanizsai szállásunkra mentünk. Mivel én nem voltam bejegyezve a szállóba kénytelen voltam a hátsó ablakon bemászni az épületbe. Másnap reggel aztán nézte is a portás, hogy ki a fasz vagyok, de nem sokat foglalkoztunk vele, téptünk vissza Pestre kocsival. Ott aztán megnéztem a BVSC(?)-Nagykanizsa vizilabda meccset, majd indultam is Cserépfalura ahol is hivatott voltam egy esti partyra majd másnapi gyalogtúrára. A vonaton belebotlottam egy 20-30 fős erősen huligán külsejű társaságba, először zöldeknek néztem őket, aztán kiderült, hogy tényleg azok, de nem meccsre hanem koncertre utaznak. Egri városnézés után este 7 körül értem a túra szállásra, ahova rövidesen a többiek is megérkeztek. Esti főzés, mulatozás után másnap a hegyekben kirándultunk. Vasárnap késő este értünk haza Debrecenbe. Maratoni túra... Love it!;)
A Magyar kupa elődöntőjének első meccse következett, Miskolcon. Az ultrák nagy része kis és nagybuszokkal, illetve kocsikkel tette meg a számukra csekélynek tűnő távolságot. Hárman a vonatos utazást választottuk, és másfél órával a meccs előtt a Borsodi megyeszékhelyen voltunk. Hosszas villamosozás után a stadionnál már jókora embertömeg fogadott minket, látszott a hazaiakon, hogy az utóbbi 10 év legnagyobb sansza áll előttük. Kezdésre nagyjából megtelt a stadion a vendégben kb. 400-an voltunk, az ultrák és a húszsálas bohócok külön szektorban helyezkedtek el. A meccsen az történt amit vártunk, lelkesen támadott a hazai csapat, a kapusunk azonban minden próbálkozást hárított. A második félidőben kezdődtek a bonyodalmak: a szektorban történő kisebb nézeteltérésre a rendezők egyből haraptak, több percnyi dulakodás következett. A kívülállók számára -a narancssárga mellényt leszámítva- elég nehéz lehetett eldönteni , hogy kik a "rend" fent tartók és kik a balhés elemek.. A pályán közben folytak az események Csernyánkszy parádézott, majd gyors ellentámadásokat vezettünk. A meccs hajrájában aztán sikerült bevinnünk a győztes találatot is, nagy lépést téve a Magyar kupa döntő felé. Május 16.: nagy buli lesz!
Elérkezett a sokak által bajnoki döntőnek kikiáltott mérkőzés. Kezdés előtt a szurkolói csoportok egy kiírást feszített ki a szektorok előti platzon: "BETONJÁRDA 2007" Utalva arra , hogy többszöri ígéretek után sem lett normális állapotba hozva az északi és keleti oldalhoz vezető bejárati útszakasz , így ősszel sárban dagonyázva, tavasszal portól fulldokolva kénytelenek a szurkolók közlekedni. A beléptetéskor is akadtak gondok, például a már említett kiírást nem engedték be a rendezők, továbbá minden zászlót egyenként leellenőriztettek nagytudású vezetőink. Ezek után nem nehéz kitalálni, hogy a meccs ismét a tüntetés jegyében telt, csak néha dörrent meg a brigád. A pályán folyó játék szerintem ismét csak nem ütötte meg az elvárhatót, bár az eredmény nem ezt mutatja, azon meglepődtem, hogy volt aki az év meccsének titulálta ezt a valamit. A stadion egyébként teljesen megtelt, a hangulatot azonban ezt pozítiv irányba nem lendítette tovább. El is kezdték többen énekelni közülünk a meccs vége felé, hogy "Színház Debrecen". Hát ez sajnos tényleg az volt. Folytatás kedden a Magyar kupában Miskolcon , reméljük normálisabb körülmények között.
Az Újpesten elért 0-0 után minden debreceni bizakodhatott a továbbjutásban. A keddi időpont ellenére is 8000 néző jött össze kezdésre, a hazai kanyar ismét csendes tüntetéssel fejezte ki a vezetőséggel szembeni elégedetlenségét. Kezdéskor egy kiírás emelkedett a magasba, a nemrégiben súlyos betegségben elhunyt diósgyőri ultra emlékére.+++ A félidő közepén aztán megdörrentünk párszor csakhogy érezzék az addig becsülettel küzdő játékosaink, hogy nem velük van a problémánk. A lilák ezuttal is szép számmal eljöttek , tüzeztek a goljuknál, de hangjuk még a síri csendben is alig jutott el a stadion északi végébe. A második félidőben úgy döntöttük, idegilenesen felfüggesztjük tüntetésünket, és a CSAPAT mellé állunk amikor igazán bajban van. A hangulat ezután pokoli volt, aminek meg is lett az eredménye, Zsolnai és Dzsudzsák góljával kiharcoltuk a továbbjutást jelentő győzelmet, és -nem mellékesen- ezúttal kitűnő játékkal. Az elődöntőben a ZTE-Diósgyőr győztesével meccselünk. Mindent Bele!
A Magyar kupa negyeddöntőjének első meccsén az egyik legnagyobb ellenségünkhöz látogattunk. A szerdai időpontnak köszönhetően kisbusszal vágtam neki az útnak, a kora délutáni órákban. A ritka megállók miatt már 16 óra után nem sokkal a Pest közeli "gyűjtőhelyen" voltunk ahonnan kb 10-15 rendőrkocsi és motor biztosította a stadionba való megérkezésünket. A szektor előtt aztán próbáltuk keresni a rést a pajzson, de a magas falak továbbá a létra hiánya nem tette lehetővé a stadionba való ingyen bejutást. :) Így inkább a jegypénztárhoz mentünk ahol svédasztal fogadta a társaságot. A beléptetéskor sikerült bevinni pár stroboszkopot amit a csapatok kivonulásakor be is gyujtottunk, miközben a hazai kanyar is tüzezett egy szépet. Lehettünk vagy 100-150 en a szektorban, a tábor jól elkülönülve állt a Zolibácsi-féle idiótáktól, igy vagy 60 an kezdtünk bele a szurkolásba. A meccs elég kaki volt, helyzetek is csak elvétve adódtak, bár ez inkább a hazai csapatot minősíti sem mint a miénket. Így teltek a percek a hideg időben, a felek szurkoltak becsülettel , bár nem mindig a legnagyobb változatossággal...:) A második félidő vége felé aztán felpörögtek a pályán az események, adódott néhány helyzet a lilák előtt, ezeket azonban elpuskázták. Mivel mi sem tudtunk a kapujukba találni maradt a dupla nulla, ami inkább nekünk kedvező. A stadionból való kivezetésünk simán ment. Hazafele úton az egyik buszunk botlott bele egy autónyi nyírségi lila-fehér fanatikusba, akik természetesen "páli fordulatot" vettek a meccsen tanusított viselkedésükhöz képest. Kb. 3 óra alatt haza is értünk az autópályán ,folytatás 2 hét múlva.